Kötelező éves látogatás: az üzletág vezetői jönnek el Budapestre. Nem a legfelső vezetés, akik miatt annak idején vasalt ingben kellett megjelenni és a C szárny liftjét nem volt szabad használni. Nehogy "összefussunk" a Nagy Emberrel, gondolom. Most közepesen nagy emberek jöttek, viszont annál nagyobb számokat hoztak magukkal. Milliók, milliárdok röpködnek az előadás alatt, miközben egy ezzel párhuzamos univerzumban Magyarország kormánya bejelenti: augusztustól kivezetik az árstopot. Azon gondolkodom, ezután 2000 vagy 3000 Ft lesz a csirkemell. Meg azon, hogy miért vagyok én itt - már azon túl, hogy kötelező.

Az előadó pocakos és hiába a magas pozíciója, farmert és galléros pólót visel, ezzel is tovább laposítva a vállalati hierarchiát. Egyébként is meleg van, 37 fok - na nem itt bent, itt megy a klíma, van vagy 19 fok. Miközben beszél, a gondolataim máshol járnak. A kivetített diasor hemzseg az adatoktól: számok, görbék, 3 és 4 betűs mozaikszavak kavalkádja. Információra éhes szellemem ráveti magát az első oldalra, de hamarosan visszavonulót fújok. Inkább azon mélázok, milyen lehet egy felső vezető élete. Két napja még Tokióban volt, ma Budapesten. Velem ellentétben valószínűleg neki sokat mondanak a bevétel és költség rubrikában lévő eurómilliók és milliárdok. Ő valószínűleg nem számolgatja, hogy most mennyi az euró, 370 alá ment-e vagy még nem. Esetleg lejjebb? Most kell-e váltani? De persze minek is számolgatná, számára ez csak egy egzotikus közép-európai pénznem.

Vajon az eurómilliárdok világában otthonosan mozgókat zavarba tudják hozni a kis számok? Találkoznak még ilyenekkel a hétköznapjaikban? Járnak boltba vagy autószerelőhöz? Tudják értelmezni, ha duplájára drágul egy doboz tej, vagy nem is detektálják ezeket? Vagy - ami valószínűbb - ezeket már rég kiszervezték valaki másnak? Lízingcégnek, házvezetőnőnek. Teljes körű szolgáltatások. Vajon mi a legkisebb érzékelhető pénzegység számukra? Egy autó, egy ingatlan, egy új iroda vagy egy új gyár, esetleg egy új munkavállaló bekerülési költsége?

Nem kapok választ a fenti kérdéseimre, de a globális kitekintés a vállalat és azon belül is az üzletág fejlődésére legalább érdekes, bár nem túl derűs. A konklúzió számomra, hogy Európa lassan Kína autógyártójává válik. (Miközben itthon az egekbe kúszik a használt autók ára, az újakkal már nem is számolok és egyre korosabbá válik a járműpark - ez persze nincs benne a preziben, csak én gondolom hozzá). Jön majd az elektromos, már akinek jön. A szegényebbek meg majd máshogy mentik meg a Földet: nem autóznak.

Mindeközben az előadásban ígéretes termékportfóliók, új fejlesztések kerülnek bemutatásra. Hirtelen beugrik, hogy holnap reggel fel kell hívnom az autószerelőmet. Azt mondta fullon van, de talán tud szakítani egy kis időt, hogy végre kicserélje az tompított fényszóróm kiégett izzóját. Ez amúgy nem lenne egy nagy művelet, de az autóm gányolt. A használtautó kereskedő anno "elfelejtett" megemlíteni pár dolgot vele kapcsolatban. Például, hogy németből hozták be az autót egy baleset után, Salgótarjánban kipofozták, lefújták (az autószerelőm szerint leokádták, azért pöttyöződött fel az elején a festék rajta) és a sérült elemeket úgy-ahogy pótolták. Az úgy-ahogy pótlás miatt a műanyag panel két csavarja forog a menetében, így esély sincs leválasztani a lámpatestet és tisztességesen kicserélni az izzót. De Drazsé szerintem megoldja, mint ahogy eddig mindig megoldotta.

Az előadás közben a vége felé közeleg. Az egyik utolsó dián sötét viharfelhők fenyegetik a békés kertvárosi idillt. Veszélyben a barbecue? Az biztos, hogy rázós utunk lesz. Jövőre találkozunk!

A los angelesi bluesgitáros és producer Josh Smith neve talán sokaknak ismeretlenül cseng, hiszen nem a zenei fősodor tagja, különösen nem idehaza. Európában csak ritkán lép fel, de az USA-ban dolgozott többek között Eric Gales és Joe Bonamassa lemezein is. Én is csak egy véletlennek, mégpedig ennek a youtube videónak köszönhetően találtam rá pár éve, melyen egy gyönyörű Collings gitáron játszik egy gazdag, ízes-bluesos futamot. Smith ráadásul ritkán énekel, dalai leginkább instrumentálisak, ahol a gitáré a főszerep. Ugyanakkor Smith jóval több mint egy mezei bluesgitáros, egyfajta zenei értelemben vett vándormadár. A blues nála csak egy kiindulási pont, ahonnan szívesen kalandozik más rokon zenei műfajokba is, legyen az jazz, soul vagy funky. Zenei utazásának legújabb állomásán egy big band élén találta magát és azt kell mondjam, ez nagyon jól áll neki.

A Doublecross című nyitódal jól megtestesíti azt a jazz-blues fúziót, mely az egész albumon végigvonul. A fúvósok és az orgona hol kiemelik Smith egyedi gitárjátékát, hol főszereplővé lépnek elő a gitár háttérbe vonulásával. A második, Brand New című dal az egyetlen, melyen éneket hallhatunk, de a hangsúly itt is inkább a gitár és a Larry Goldings által megszólaltatott orgona összjátékán van. A Hopeless Quarters üde és friss hangzása és fülbemászó dallama miatt marad emlékezetes. Ennél a számnál már egyértelművé válik: itt minden zenész egyenrangú alkotóként járul hozzá a végeredményhez mely ennek köszönhetően egy kiegyensúlyozott, élvezetes lemez lesz (Smithen és Goldingson felül Alex Frank bőgőst, basszusgitárost és Lemar Carter dobost kell megemlítenünk). Jót tesz az album ívének a Fat Hair balladisztikusabb, sejtelmesebb hangulati váltása, a torzított gitár hangja pedig biztosan hosszú időre beég a hallgató dobhártyájába. A Rare Plus funkysabb, soulosabb vizekre evez. Smith mesteri ritmus és szólógitáros is egyben, ezt ebben a szerzeményében is egyértelművé teszi. A lemez csúcspontja az utolsó előtti, Wayfarer című szám. A hátborzongatóan szép fúvós intró már önmagában is emlékezetes, de utána olyan elementáris erővel sír fel a gitár hogy az a dal végéig berántja és nem ereszti a hallgatót. A hangvétel itt is balladai, hasonlóan a Fat Hair-hez. A nagybőgő és a fúvósok meghitt atmoszférát teremtenek és megalapozzák Smith érzelmes gitárjátékát. A dal fokozatosan, szellősen építkezik, a lezárásban újfent visszatérő fúvósok szépen keretezik a művet. Az Unauthorized Cinnamon igazi grand finale, örömjáték ahol minden zenész még egyszer bizonyítja, hogy hangszerének mestere, az eredmény pedig egy játékos, jókedvű nóta, méltó lezárása az albumnak.

Aki kifinomult, érzelmes, magával ragadó zenei élményre vágyik mindenképpen hallgassa meg az albumot, mely a 2022-es év egyik kellemes zenei meglepetése.