Gyerekként imádtam a Tesz-Vesz várost. Szerettem, hogy kedvemre elidőzhetek a színes, izgalmas, részletgazdag világban, melyhez foghatót semmelyik másik mesekönyv sem kínált. Szerettem belemélyedni az alaposan kidolgozott részletekbe, vagy egyben ránézni a könyv lapjain megjelenített vibráló, de mégis összefüggő kavalkádra.

Sydney egy kicsit olyan számomra, mint egy életre kelt Tesz-Vesz város. Pezsgő, vidám, laza, színes hely. Kevés a kötelező látnivaló: történelmi városrésze nincs.* (*Van, The Rocks-nak hívják - amúgy semmi köze Dwayne Johnsonhoz - de a kb. 100-200 éves épületekkel európai mérce szerint nem számít klasszik óvárosnak). Mivel kevés a kötelező látnivaló, sok idő jut a kötetlen barangolásra, nézelődésre, kávézásra (figyelem, a kávézók kettőkor zárnak!), strandolásra, miegymásra. Mindenki vérmérséklete szerint veszhet el és kerülhet meg ebben a virágmintás világvárosban. Van öltönyös-nyakkendős üzleti negyed, ahol a felhőkarcolók árnyékában íbiszek és vadpulykák csipegetik a szendvicsebédelő menedzserek után maradt morzsákat. Van zsúfolt kínai negyed (Chinatown), melyben az összes létező ázsiai nemzet konyhája megtalálható, mindegyik egy saját kis buborék a buborékban (ráadásul buborékos tea is kapható). Van bolhapiac, magyar kürtőskalácsárussal kiegészülve, aki a hagyományos ízek mellett színes cukorkás, ausztrál változatot is kínál. Aztán ott a rakpart, a Harbour bridge és az Operaház környéke: a képeslapok Sydney-je. Itt, a Circular Quay-ben lüktet a város szíve: ide futnak be és innen futnak ki a városi kompjáratok, de az öböl látképének elmaradhatatlan része az éppen aktuálisan itt parkoló, hatalmas óceánjáró monstrum is. Utcazenészek és performansz művészek között cikáznak itt rolleres horgász gyerekek, kompra sietők vegyülnek a fagyizó, andalgó párokkal és világkörüli úton lévő floridai nyugdíjasokkal. A stégeken tömegek várják a felszállást, a levegőben hamburger és sültkrumpli szaga terjeng. Ősz, öreg hippi hirdeti nyakbaakasztós táblán: szeretet. Megtörik körülötte a járókelők tömege, mint hullám a sziklán. Arrébb esernyős, fényképezős ázsiai turistacsoport gyülekezik, készen arra, hogy nyakukba vegyék a várost. Az éttermek és kávézók teraszai megtelnek élettel, estefelé élőzenével is. Ezzel szemben az Operaház melletti botanikus kert a csend és nyugalom szigete. Családok, baráti társaságok piknikeznek az élénkzöld angolgyepen és sétálgatnak a százéves fikuszok között. Nem sokkal távolabb motorcsónakok, vitorlások, sétahajók, kompok, hidroplánok, helikopterek és repülők szelik át keresztül-kasul a vizet és az eget. Sydney a vízi közlekedés Mekkája: itt találkozik a Parramatta folyó a Csendes-óceánnal és alakítja ki a világ egyik (ha nem a) legnagyobb, legtagoltabb öbölrendszerét. Számtalan kis öböl, strand, sziget, félsziget, mindegyik külön városrész, saját arculattal.
Ilyen hely a Darling Harbour is, a központtól kőhajításnyira. Innen indulnak a különböző séta- és kirándulóhajók, élményhajók és motorcsónakok és munka után itt koktélozik az üzleti negyed színe-java. Szemben, a hajómúzeum részeként, több modern hadihajó és tengeralattjáró között ringatózik a vízen James Cook hajójának, az Endeavour-nak a replikája, melynek eredetijén az első brit telepesek megérkeztek Ausztráliába.

Ha a központi kikötőből egy másik, északi irányba indulunk komppal, egy nagyon más jellegű városrészben kötünk ki. Ez Manly, a szörfös szubkultúra egyik központja, a Northern Beaches terület legdélibb csücske. Innen északra nyújtózik az a kb. 30 km hosszú, öblökkel sűrűn tagolt partszakasz (Northern Beaches), mely több mint 20 strandot és az ezeket övező sétányokat, kilátópontokat foglalja magába. Külön világ. Itt minden strand egy kicsit más, de mégis hasonló, mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt. A parton röplabdázók, strandolók, a vízben hullámfürdőzők és szörfösök, a sziklákon horgászok. A távolban a Csendes-óceán végtelenje. Aki sztereotipikus ausztrálokat szeretne látni, akik munka után leugranak egyet szörfözni a partra, az a Northern Beaches-re jöjjön. Úszni és pancsolni a sziklák által védett, tengervízzel feltöltött medencékben (rockpool) lehet. Lehet az óceánban is, de az inkább küzdelem a hullámokkal. Ha viszont kellően beúszol, elég felemelő élmény - szó szerint - egy 2-3 méteres óriáshullám tetejéről ránézni a partra. A kisebb, védettebb részeken jókat lehet búvárkodni is. Ezeken a strandokon általában van 1-2 étterem, kávézó is, ahol a sztenderd fish and chips és hamburger mellett néha egy-egy merészebb párosítással is találkozhat a nagyérdemű. Nem tudom, hogy nemzeti specialitás vagy kreatív újítás, de az egyik ilyen strandbüfében ettem ananászos-céklás hamburgert (persze hús és sajt is volt benne). Én azért maradnék a salátánál és uborkánál máskor, de egy próbát megért.

Sydney igazi multikulturális város, sokféle etnikum és nemzet keveredik itt, ráadásul igen sokan lakják, kb. 5 millióan. Személy szerint, eddig nem igazán láttam jó példát különböző kultúrák együttélésére, eléggé szkeptikus is vagyok ezzel kapcsolatban, de az itt tapasztaltak alapján még Sydney tűnik a legműködőképesebb ilyen környezetnek. Bár a tapasztalataim nyilván elég felszínesek, de a városban járva-kelve egyszer sem éreztem azt, egyik etnikummal kapcsolatban sem, hogy itt ők lennének a kirekesztett, beilleszkedni képtelen népesség, akikkel probléma van (mely érzés Európában járva-kelve gyakran elfogott). Itt valószínűleg az segít, hogy a bevándorlás erősen szűrt: a legjobbakat válogatja ki az ausztrál állam, akik aztán azért tepernek, hogy hosszú távon letelepedhessenek és állampolgárságot szerezhessenek. Nincs randalírozás, mindenki jól viselkedik és betartja a szabályokat.

Az, hogy Sydney összességében egy élhető, jó hangulatú világváros, a szabályozott bevándorláson túl szerintem még egy dolognak köszönhető: van a háttérben egy jól működő, olajozott rendszer. Nem csikorognak, hanem gördülnek a fogaskerekek. Mire gondolok? Első ránézésre banális dolgokra. Például, a város tele van ingyenes közwc-vel. Továbbá, ezeket rendszeresen takarítják is! A főbb metró- és vonatmegállóktól kezdve a közparkokon át tulajdonképpen mindenhol előbb-utóbb wc-be botlik az ember. A város maga egy nagy közwc-hálózat. Ennek köszönhetően “Szükség Nagyúr” nem csúfítja el az utcákat mindenféle undormánnyal. Másik példa: rengeteg ivókút és vízcsap teszi kényelmessé a városban járókelők életét. Ez kell is, mert ha kisüt a nap, nagyon meleg tud lenni, kell a folyadékutánpótlás. De rengeteg további praktikus apróság könnyíti meg a mindennapi életet: a vonatok ülései egy könnyed mozdulattal átfordíthatók, így menetirányba fordíthatjuk, összenyithatjuk 6 fős térré vagy elszeparálhatjuk magunkat másoktól, igény szerint. Sok az ingyenes múzeum, természetvédelmi terület, zöldövezet. Több helyen láttam kutyapiszok összeszedéséhez kitett zacskót, kutak mellett ivótálat a kutyáknak. Ha a játszótéren eltörik egy korlát, másnapra megjavítják. Működnek, rendben vannak tartva a dolgok. A társasházhoz, ahol nővéremék laknak, tartozik egy úszómedence, jakuzzi és konditerem. És nem luxustársasházról van szó, hanem egy viszonylag átlagosról. Persze, nem szeretnék naivan idilli képet festeni az itteni életről. Itt is élnek az utcán hajléktalanok, itt is egyre drágábbak a lakások és egyre többe kerül a kényelmes, megszokott életszínvonal fenntartása. Mindent 10-szer becsomagolnak, ennek köszönhetően számomra zavaróan sok a műanyag szemét. Úton-útfélen lengedeznek a szivárványos zászlók (hogy a jegybank épületén mit keres, azt végképp nem értem).
Ettől függetlenül csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem magától értetődő, hogy egy ekkora és kulturálisan ilyen sokszínű városban élni, jönni-menni jó érzés. Az, hogy itt ez ennyire súrlódás- és feszültségmentes, valószínűleg sok tervezés és munka eredménye.

Végezetül, még egy kedves érdekesség a sydney-i padokról. A sétányokon és kilátópontokon elhelyezett összes padon van egy-egy kis fém emléktábla, mely egykori sydney-i lakosoknak állít emléket. Nem tudom, hogy különösebben kötődtek-e ahhoz a konkrét padhoz, szerettek ott ücsörögni vagy ez csak egy helyi szokás, de nekem tetszik.