Úgy alakult, hogy 2024 első hónapjait Ausztráliában, pontosabban Sydneyben tölthetem a nővéreméknél. Ez egyben jó alkalom is arra, hogy írjak egy kicsit az itteni élményeimről, benyomásaimról, ez remélem, segít majd az emlékek megőrzésében és talán tudok pár érdekes dolgot mondani, mutatni az otthoni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek erről a távoli országról. Vágjunk is bele.
Első benyomások: Sydney nagyon zöld. Ezt még egy hosszú és kimerítő repülőút után is könnyen észrevettük Rékával, ahogy a reptérről Hornsby állomás felé vonatoztunk. A zöld városkép oka a viszonylag gyakori csapadék: bár sokszor esik, de általában nem nagyon hosszan. Egyébként az időjárás elég változékony: napos-felhős-borult-esős idő sokszor egy napon belül váltogatja egymást. A szél és a nap erős, ezek kombinációja pedig azt eredményezi, hogy nyáron is csak ritkán van az az otthonról jól ismert kánikula érzet.
Szóval Sydneyben buja növényzet, dús zöld gyepek, rendezett házak, különleges alakú fák tárultak a szemünk elé a vonat ablakából. Rögtön a második benyomásom ehhez kapcsolódott: itt mások a fák. Girbe-gurbák - talán a gyakori és közel állandó szél miatt - valahogy szembetűnőbb a törzsük és az ágaik. Kevesebb rajtuk a levél. És hullajtják a kérgüket, legalábbis a legtöbbje. Persze mindez csak az elején meglepő, utána hozzászokik az ember, hogy Ausztráliában (egy kicsit) minden más.
Amit a vonatút során a városból láttunk, az nagyon más volt, mint Sanghaj, ahol átszálltunk. Végre valami európainak tűnő, valami ismerős városkép. Sydney zöldnek és nagyon élhetőnek tűnt a vonat ablakából, egy véget nem érő kertvárosnak. Rékával rögtön el is döntöttünk, hogy ide költözünk. Mivel az élet nagy döntéseit nem egy 20 órás repülőút után, pár óra alvással a hátunk mögött érdemes meghozni, ezt a döntésünket később egy kicsit felülbíráltuk. De csak egy kicsit. Ettől függetlenül Sydney szép.
A vasúti kocsi beltere számomra legalább olyan érdekes volt, mint a kinti világ: az utazóközönség nagyon más volt, mint a megszokott budapesti és a nagyon nem megszokott sanghaji, ahol szintén nem keveset vonatoztunk a reptér és a város között. Sanghajban zavarbaejtően egyedül éreztük magunkat európaiként, kizárólag kínaiak mindenütt (mondjuk, így utólag nem tudom, mire számítottunk, de ott egy kicsit sokkoló volt). Nemhogy európaiakat, de semmilyen más etnikumú embert nem láttunk. Sydneyben ezzel szemben a virágozzék ezer virág elve érvényesül: ázsiaiak (sokan!), arabok, indiaiak, afrikaiak, melanézek és persze, az egykori európai betelepülők és leszármazottaik, számomra ők az igazi ausztrálok, akkor is ha ez nem PC (A PC-ség itteni fajtájáról majd szintén külön bejegyzésben). De hogy ismersz meg egy tőrőlmetszett ausztrált? Számomra az alábbi ismertetőjegyek segítenek: rikító virágmintás (egyéb figyelemfelkeltő minták is elfogadhatóak) ing, széles karimájú kalap vagy halászsapka és sokszor szinte világítóan fehér bőr. El is döntöttem, hogy majd emlékbe én is beszerzek egy giccses-rikító ausztrál mintás inget, naplementében szörföző kengurukkal vagy valami hasonlóval.
A tömegközlekedés is nagyon más, mint otthon, igazából sokkal egyszerűbb, ha megszokja az ember. Ez az első úton velünk még nem volt így, de aztán gyorsan átálltunk. Legegyszerűbben úgy utazhatsz, hogy a megállóban ahol felszállsz odaérinted a bankkártyádat egy terminálhoz, majd leszállásnál ugyanígy. És ennyi. A készpénzfetisiszták (#készpénzmindig) kiválthatnak egy külön tömegközlekedésre való kártyát amire pénzt lehet tölteni. Turisták és helyiek számára is ez egy nagyon egyszerű és jól működő rendszernek tűnik. Ott lehet az egyetlen Achilles-sarka, ha az ember elfelejti lecsippantani a kártyáját, de általában a kapus részeknél mindig van humán segítség is erre az esetre, a rendszer pedig egy határon túl már nem számláz többet, szóval nem buksz sokat még akkor sem, ha figyelmetlen vagy. Ha pedig ellenőr jön, akkor ő is leolvassa a kártyádat és látja, hogy érvényesítetted-e.
Vissza a vonatra: az út gyorsan eltelt, Hornsby vasútállomásról már csak egy gyors, de annál szokatlanabb autóút vezetett nővéremék otthonába. Szokatlan azért volt, mert itt természetesen bal oldali közlekedés van érvényben és az autók, táblák és a vezetés is egy kicsit más, mint otthon. Well,... ha te ülsz a volán mögött első alkalommal, akkor nagyon más, de erről majd egy külön bejegyzésben írok.
