Tekintélyüket és státuszukat védő orvosok, fiatal, javító szándékú lázadó, orvosok és ápolók, osztrákok és magyarok, urak és szolgák, férfiak és nők, status quo és igazság - megannyi ellentét és ezek mentén kirajzolódó konfliktus sorjázik a Koltai Lajos rendezésében készült legújabb magyar filmben, a Semmelweisben. Az “anyák megmentőjéről” készült történelmi, életrajzi dráma magával ragadó, romantikus alkotás, melyben látszólag minden a helyén van a történetvezetéstől kezdve a színészeken át a díszletekig és a képi világig, ám mégis hagy némi kívánnivalót maga után.

A Koltai Lajos rendezésében készült film Semmelweis Ignác (Vecsei H. Miklós) egy évét, még pedig az 1847-es esztendőt követi végig, amikor a fiatal magyar orvos a bécsi szülészeti klinikán dolgozik és próbál tenni valamit a szülő nők körében áldozatait szedő gyermekágyi láz megfékezése érdekében. Teljes életrajzi portrét már csak emiatt sem várhatunk a filmtől, ám a magyar orvos és küzdelme, sorsának esszenciája így is jól kirajzolódik a filmből. A történetbe ott kapcsolódunk be, amikor az új nővér, Emma (Nagy Katica) bekerül az osztályra, melyen Semmelweis is dolgozik. A fiatal orvos ekkoriban kezdi megszállottan kutatni, miért többszöröse a náluk szülő nők halálozási aránya a bécsi bábaképzőben szülőkhöz képest. A szakmai kudarc és a részvét egyaránt erre indítja, miközben kollégái nagy része a helyzetet elfogadva éli a bécsi orvosok előkelő és köztiszteletnek örvendő életét. A kórház igazgatója veszélyes fenyegetést lát a fiatal magyar orvos eltökéltségében, akitől mindenáron meg akarja védelmezni a kórház és a saját jó hírét. Semmelweis végül Emmában talál segítőtársra, akivel együtt próbálnak a rejtély végére járni és kettejük kapcsolata szolgáltatja az elmaradhatatlan szerelmi szálat is a filmben. 

A cselekmény fordulatos, a tempó jó, a szereplők és konfliktusok átélhetőek. A színészek közül külön kiemelném Nagy Katica játékát, aki nagyon hitelesen, érzékletesen jeleníti meg az összetett, vívódó, de alapvetően jószándékú és nemes fiatal nővér karakterét. Arcjátéka, tekintete külön mélységet ad jelenlétének. A Semmelweist játszó Vecsei H. Miklós első filmes alakítása is alapvetően jól sikerült, még akkor is, ha női partnere mellett kissé visszafogottabbnak, szerényebbnek tűnik a színészi eszköztára. Az a feszültség, mely a megszállott, látszólag magának való, de valójában az emberi szenvedésekre fogékony, empatikus orvos jelleméből fakad, többnyire jól átjön a játékán. Ám hiába hangzik el többször is a szereplők szájából, milyen agresszív, dühkitörésekre hajlamos alkat, számomra ennek a színészi játékban nem volt meg az átütő ereje. Sovány vigaszként elmondható, hogy Vecsei H. Miklós izzadtságban úszó homloka és csatakos haja viszont olyan szinten dominálja Semmelweis minden egyes megjelenését, hogy az valószínűleg minden néző retinájába beleég. A mellékszereplők is sokat adnak hozzá a hangulathoz, a Karl Baumgartner szerepében brillírozó Lengyel Ferenc alakítása talán még közülük is kiemelkedik. A fontosabb szereplők esetében azért megfigyelhető egyfajta jók-rosszak felosztás, ami sajnos ebben a zsánerben gyakori, ám ezt a film jobb pillanataiban meg tudja haladni. Ilyen például Dr. Klein film végi jelenete, mely árnyalja, emberibbé teszi a jellemét. Talán pont a főszereplő esetében sikerült a legkevésbé árnyalni a karaktert: a pozitív, szerethető vonások túlsúlya egyértelműen dominál, a Semmelweis életében, jellemében rejlő feszültséget, ellentmondást talán jobban ki lehetett volna aknázni. 

Érdekes döntés volt a készítők részéről, hogy a cím alapján egy deklaráltan életrajzi film a főszereplője életének mindössze egyetlen évét jeleníti meg. Látszólagos hiányérzetünket ellensúlyozhatja az a több fókuszú megközelítés, mellyel a film operál. Érzésem szerint ez kifejezetten jót tett a film egészének, ezáltal mélyebb, érdekesebb lett az alkotás. A fókusz nem kizárólag a fiatal magyar orvoson van, hanem bemutatásra kerül szűkebb és tágabb környezete, az orvostársadalom és a szélesebb bécsi társadalmon is. Ezáltal jobban érzékelhetjük a társadalomban meglévő törésvonalakat, az egymásnak feszülő érdekcsoportok küzdelmét és az ezekben a küzdelmekben felőrlődő emberi kapcsolatok tragikumát is. A korabeli bécsi hangulat is elég jól átjön, a díszlet korhű, a képek igényesek, és bár orvosi témájú történelmi filmről van szó, szerencsére a vér és bensőségek ábrázolása mindig a jó ízlés határán belül marad.

Összességében tehát egy élvezetes közönségfilmet kaptunk, egy-két helyen sablonos és nem mentes a történelmi filmes zsáner túlkapásaitól, de összességében profi munka. Erényei ellenére talán legnagyobb hiányossága, hogy valódi kérdéseket nem vet fel, továbbgondolásra nem ösztönöz, ábrázolásában pedig túlzóan patetikus, romantikus. Kétségtelen: nem ez a film ácsol majd hidat az egyre távolodó művészfilmek és közönségfilmek világa között, de arra, hogy igényesen szórakoztasson és megdobogtassa a szíveket, tökéletesen alkalmas.