Általában nem nézek sok sorozatot. Valahogy egy idő után nem tudnak lekötni, vagy túl bugyutának, vagy túl agresszívnak tartom őket. Agresszió alatt nem csupán a vizuális erőszakot értem (de egyébként azt is), hanem azt a fajta erőszakos attitűdöt, ami művészi eszközöket felhasználva át akarja formálni a néző világképet, gondolkodásmódját, lelkét. Benne van ebben a politikai korrektség, korunk túltolt, kultúrbalos identitáspolitikája, de ide tartozik az a nyomasztó nihilizmus is, ami sokszor napjaink valamiféle szellemi irányzatának tűnik és sok mai filmsorozatot is át meg átjár. Egész egyszerűen az a helyzet, hogy vagy érdektelennek, vagy rosszabb esetben lélekrombolónak tartom a legtöbb mai sorozatot. 

Azért vannak üdítő kivételek is, ilyen például a 2022-es Severance, mely az elmúlt évek egyik legeredetibb és legérdekesebb sorozata. Ennyire aktuális és elgondolkodtató sorozatot ritkán találni az egyébként gazdag streaming tartalmak kínálatában. Nem pusztán egy tech-disztópia kerül itt bemutatásra, nem is kizárólag az irodai, multis világ paródiája, vagy egy izgalmas detektívtörténet, bár ezeket mind megkapjuk. A történet a felszín alatt valójában az egymástól és önmagától is elidegenedett, posztmodern ember útkereséséről és küzdelméről szól, egy értelmesebb, önazonosabb élet reményében. 

A történet főszereplője Mark S., aki a Lumon nevű óriásvállalat egy különleges részlegének dolgozója. Az itt dolgozók tudatát egy új, innovatív eljárásnak köszönhetően, egy agyba beültethető chip segítségével kettéválasztják munkahelyi és magánéleti részre, melyek szigorúan egymástól függetlenül működve a dolgozók életét is kettéosztják. A dolgozók benti énje mit sem tud a munka után hazatérő kintijük örömeiről és bánatairól, ahogyan a kinti énjük sem rendelkezik semmiféle, munkahelyhez kötődő tudással vagy emlékkel. Tulajdonképpen két teljesen elkülönült énjük és életük van, legalábbis ezt ígéri a különválasztás folyamata. Ebből kifolyólag az új belépők munkahelyi tudata egy formálandó, tartalom nélküli keret, melyet a munkaadó a különböző előírások, viselkedési kódex, bullshitek, pozitív és negatív ösztönzők segítségével igyekszik úgy alakítani, hogy az alkalmazottak minden reggel kezesbárány módjára újra és újra leüljenek a munkaállomásuk elé és felvegyék az aznapi munkát. Mark, aki egy fájdalmas magánéleti krízis hatására dönt a munka és a magánélet ily radikális szétválasztása mellett, a sorozat elején egy négyfős részleg újdonsült vezetőjeként debütál (elődje és egyben legjobb barátja váratlan módon eltűnt). A bemutatkozás nem sikerül túl jól, Mark pedig egyre több rejtélytől övezve elindul egy olyan önismereti úton, ahonnan egy ponton túl már nincs hátraarc. Előbb vagy utóbb követi őt a részleg többi tagja is, és az öntudatra ébredt kis csapat egyre több és egyre sötétebb titokról rántja le a leplet.

Igazi csemege ez a sorozat, erőteljes hangsúllyal a karakterek jellemfejlődésén és lélektani mélységén, de közben egy pillanatra sem érezni, hogy leülne a történet. A sorozat egyben a multis munkahelyi kultúra kőkemény, hol paródiába, hol tragédiába forduló ábrázolása, és talán akkor a legjobb, amikor ezt a két hangulatot egyszerre tudja hozni. Ilyen visszatérő motívumok a dolgozók jólléti foglalkozása, a pihenőszoba, a cégalapító már-már vallásos jellegű kultusza, a büntetések és jutalmazások különböző válfajai, de maga a munkavégzés is. A dolgozók nem tudják mit csinálnak pontosan és miért csinálják, munkájuk lényege, hogy egy képernyőn ijesztő számokat kell csoportosítaniuk. “Majd belejössz!” - mondják a megrökönyödött, új kollégának, annak első munkanapján. A Severance világa sokat köszönhet Orwell 1984-ének, de a Mátrix, a Száll a kakukk fészkére vagy éppen az Office is olyan popkulturális előzmények, melyek könnyen bevillanhatnak a nézőnek és melyekből az alkotók is meríthettek. Ezekre épül rá egy egyedi, nyomasztó hangulatú, rejtélyekkel teli világ, mely időben egyszerre játszódik a múltban és a jövőben, de igazából nagyon is a jelenünkről szól. Az érzelmek elfojtása, a munkába menekülés, az érzelmileg nehéz helyzetekkel való megküzdés, az emberi méltóság, a szabadság és konformitás közötti választás, a multis lelki világ és a kiégés mind olyan témák, amelyeket ez a sorozat megpendít. 

A színészek egytől egyig kiválóak, a már-már sztereotipikus karaktereket (szemét főnök, senior munkavállaló, eminens okostojás) sikerült élettel megtölteni, emiatt a Severance egy percig sem hat unalmasnak vagy elcsépeltnek. A gyorsabb tempójú első részek után jut elég idő a karakterek részletesebb megismerésére, így egyikük sem marad felszínes vagy elnagyolt. Az utolsó részekre pedig újra a legmagasabb fordulatszámon pörögnek az események, hogy aztán a kilencedik, utolsó rész végére váljon egyértelművé, hogy itt csupán az első évad ért véget, a történet korántsem. A folytatás az ígéretek szerint 2024-ben várható, pontosabb időpont még nem ismert. A magam részéről kíváncsian várom, sikerül-e fenntartani ezt a színvonalat és végül választ kapunk-e a történetet övező sok-sok rejtélyre.

A Severance (2022) című sorozat az Apple-TV-n érhető el.